Feke Pál - Getsemáné | Текст песни

• Тексты песен
• Feke Pál
• Getsemáné

Én bármit mondanék, a döntés- tiéd…
Uram, látod, mégis kérlek, vedd vissza e kínzó terhet!
Nem bírom el… megváltoztam, ne nézd azt, ki egykor voltam.
A hit, mit te adtál, érzem, elhagy már…
Három év a próbatétel visszanézve - harminc évnek tűnik, hidd el!
Harminc év és mind oly hiábavaló!
És most vége!
Teljessé a műved miért csak halállal lehet?
Tudod jól, hogy gyűlölnek majd, és fához szegeznek!
Ezt mondjad el, felelned kell Uram!
Ezt mondjad el, ez érdekel Uram!
Miért kell halnom?
Több leszek-e azzal, ha az életem adnám?
A szavaim, s a tetteim így jobbak lesznek tán?
Ezt mondjad el, felelned kell Uram!
Ezt mondjad el, ez érdekel Uram!
Nem kérek mást, felelned kell Uram!
A halálom hát dicsőség lesz-e, mondd!
A halálom hát dicsőség lesz-e, mondd!
Ismerlek már, ismerlek én Uram!
Ismerlek már, ismerlek én Uram!
Ó! Miért kell meghalnom?!
Ó, miért épp nekem?
Bizonyítsd be azt, hogy nem hiába ölnek meg!
Mutasd meg csak egyszer, mindentudó szellemed!
Mondjad el, hogy mi az, amiért én meghalok?
Tudjam csak, hogy hol, mikor és azt is, vajon hogy!
Ó… jól van hát… meghalok
Nézd, nézd, hogy halok meg!
Nézd, hogy halok meg!
Nézd, hogy halok meg!
Lásd… nem harcolok, túl fáradt vagyok,
Harminc év, vagy kilencven volt, túlontúl sok
Befejezni mégis félek… amit kezdtem –
Amit kezdtél, mert nem én kezdtem!
Isten! Hatalmad nagy… S az én hitem te vagy
Jöjjön hát a méregpohár! Üss meg, törj meg, ölj meg engem!
Szegezz fához! Végy magadhoz!
Most, míg meg nem gondolom!

Feke Pál еще тексты