Dalszöveg verze1: Azt mondod, az élet felnőttként fainabb de jó volt naivan elfogadni, ami van azt mondod, hogy sosem elég a jóból de mégis jóval többet beszélsz a rosszról most ledobok, mindent ami gátol lelépek, hogy többet lássak a világból sok a gond, fogok pár titkot, mint egy csomagot és otthagyom valahol, hogy robbanjon egy jó nagyot
bridge: Én újra meg újra megélném kézbe’ térkép, az út szélén mert magával ragad az élmény mint az éjszaka fényei BP-n
refrén: Többé nem nézem az órát, most csakúgy felébrednék máshol érkezem hozzád, de hagyj még eltévedni párszor vannak hibák, amiket el kell követnem, hogy lássam amit nem találok, ami benned megvan, az miért nincs meg másban
verze2: Lehúz a magány, de megnyugtat a táj mikor a magyar valóság után futnak a fák a hideg hajnal összehúzza magát bújj ide, most védelmet nyújt a kabát induljunk el, vár egy idegen élet úton, síneken, vizeken, égen új impulzus kell, hogy többé váljak hogy itt felejthessem a problémákat
bridge
refrén
verze3: Nem pacsizok az állandóval most nyugodt vagyok, egy perce még állat voltam ég bennem a tűz megint, akarok küzdeni belül, még ha linknek is tűnök közbe’ kint kiszakadok a megszokottból lesz okom, egy ideje má’ nem szorongok és tudom, még el kell tévedni párszor de van, hogy jobb felébredni máshol