Mert te vagy a fény, a sziget a vár, Kihez a szívem mindig haza talál, Aki, ha néha rám tör az űr, Fülembe súgja: sosem vagy egyedül.
Lehet nem több az élet, csak céltalan utazás, De ha elárvul néha a lélek, kell egy jó útitárs, Mikor az álmok úttalan útján a szívem súlya nehéz, Te vagy a kéz aki nyúl kezem után s hajnalban hazakísérsz.
Refr.: Mert te vagy a fény, a sziget a vár, Kihez a szívem mindig haza talál, Aki, ha néha rám tör az űr, Fülembe súgja: sosem vagy egyedül. Te vagy a fény a sziget a vágy, Kihez a szívem mindig hazatalál, Aki ha mégis rám tör az űr, Fülembe súgja: sosem vagy egyedül.
Hív a végtelen éjben, ezernyi súlyos vágy, Mégis csak két karod között ér el, az igazi boldogság, És ha az álmok úttalan útján a szívem újra nehéz, Te vagy a kéz aki nyúl kezem után s hajnalban haza kísérsz.
Refr.
Te vagy a fény, a sziget a vár, Kihez a szívem mindig haza talál, Aki, ha néha rám tör az űr, Fülembe súgja: sosem vagy egyedül. Te vagy a fény a sziget a vágy, Kihez a szívem mindig hazatalál, Aki ha mégis rám tör az űr, Fülembe súgja: sosem vagy egyedül.