Sokan nem látják meg hol is van a fény És föladják már a legelején De nem baj az ha fáj,hidd el nekem Már ne félj Mindig azt csináld amit a szíved mond, Hogyha sok a gond azért van, hogy megold És érezd azt,hogy fáj az út végén majd vár a remény!
Daps:
Kösz,hogy kérded hogy vagyok, Megéltem már pár szebb napot De ameddig én élek még nem adom fel Hajtani fogok amíg jön a siker Az tud szaladni,ki nem esik el A kicsi úgy lesz nagy,hogy azt nevelni kell De a te nyomodon járnak,arra odafigyelj Olyat mutass neki, amin nem vezetik el Éld úgy az életed,ahogy neked tetszik Úgy fogd a lapokat ahogy neked akkor fekszik Úgy mondd a szavakat,hogy büszke legyél Hogy te mondtad igen,és követnek ezér' Ne mondja senki,hogy a levegőbe beszél Úgy keres pénzt,hogy piszkos a tenyér De nem azért mert belenyúl a föld alá mélyen Hanem két kézzel dolgozott mindegyik éjjen Azért,hogy nem jól,csak kicsit jobban éljen Hogy a családja legalább ne haljon éhen Aki nem vár sokat, csak tiszteletet Hogy ne mondja túl hamar,Ég veletek Ezt kéne látni,de nincsen remény Addig amíg fizu után mindent fel él Amit ebben a hónapban kaptál Jobb lett az élet?Ugyan hagyjad már... Ha az egyiknek van,a másiknak mér' nincs? Neked is hogy érezd,meg kell hogy érintsd Meg kell,hogy érezd a bőrödön te is Mi az mi fáj,amit fel kell hogy deríts Volt mit má' láttam,lett volna jó dolgom De pénzért az életem én el nem adom Éppen elég hogy most te hallgatod a dalom Ami átrepít téged minden gondon bajon
Lily:
Sokan nem látják meg hol is van a fény És föladják már a legelején De nem baj az ha fáj,hidd el nekem Már ne félj Mindig azt csináld amit a szíved mond, Hogyha sok a gond azért van, hogy megold És érezd azt,hogy fáj az út végén majd vár a remény!
Dzsiiza:
Én is egy gyerek vagyok a sok közül Aki nem lát ki a sok szar mögül Hiába teperek én két kézzel Az agyam nem fogja fel ép ésszel (hogy) Hány ember szenved az utcán Hány ember fekszik a pultnál Hány ember várja a lóvét Hány embernek idegen a jólét Hiába néznek meg millióan Mert sok lett a hülye meg az idióta Átváltoztak az emberek Nem magukat követik csak a trendeket (és) A sok jót már el-felejtették Minden ami szép volt csak emlék Minden ember csak egy kellék De hidd el egyszer lekopik a festék Ne engedd, hogy megmondják, hogy ki vagy Tudomást eredetiség rég nem divat A sorba ne állj, ha ott a pillanat Inkább mutasd a középső ujjadat És mondjad ki bátran én nem adom fel A gondok elől soha ne menekülj el És a végén majd tied lesz a tisztelet Pedig sok volt az aki nem hitt neked Amikor elkezdtem ezt az egész szart Nekem minden ember tudod azt mondta Hogy fejezzem be mert én nem viszem semmire Szartam az egészre nem hallgattam senkire Toltam a szekeremet ameddig tudtam Volt olyan pillanat amikor már untam De hittem magamban és nem néztem hátra Nézz rám báttya megcsináltam
Lily:
Sokan nem látják meg hol is van a fény És föladják már a legelején De nem baj az ha fáj,hidd el nekem Már ne félj Mindig azt csináld amit a szíved mond, Hogyha sok a gond azért van, hogy megold És érezd azt,hogy fáj az út végén majd vár a remény!