Végül nem jöttél,
nincs már közös út
ezután
A legmélyén hagytál,
elzár
a sötét, a homály
Túl nagy a szívem, összezavar,
hogy értünk sír fel minden dal.
Túl kicsi a város, túl nagy a zaj
nincs, aki szól, nincs, aki hall!
Egy hideg nap után,
az ősz utcán
egy képedhez suttognám,
hol vagy már.
Elém áll a távolság,
átfagyva várok rád,
egyedül, hol vagy már
Így várok rád, így várok rád
átfagyva várok rád
hol vagy már
Kísér pár emlék,
a sétány – nézem némán
ha kell, én állok még
a szélben, míg jössz
értem
Статистика страницы на pesni.guru ▼
Просмотров сегодня: 1