Még végtelen az út, utazom,
Visz könyörtelenül vonatom,
Így hát a világ pár arc,
Pár édes emlék, pár édes csók csupán.
Mi az állomásokon vár.
Százezer kötél lelkemen,
Vissza visszahúz szüntelen,
S ha elmarad egy állomás,
Vissza sem nézek, attól sem félek már,
Hogy a füst a szemembe száll.
De ha elindul a vonat a szívem, majdnem megszakad,
Mikor elindul a vonat a szívem, majdnem megszakad,
Életemet át, utazom,
Míg megmarad a hó hajamon,
S eljön majd egy állomás,
A peronról nézem, a szemafor zöldre vált,
De az én jegyem már lejárt.
De ha elindul a vonat a szívem, majdnem megszakad,
De ha elindul a vonat a szívem, majdnem megszakad,
Gáspár Laci еще тексты
Оценка текста
Статистика страницы на pesni.guru ▼
Просмотров сегодня: 1