Tiszta fényed, életet adó fényed, gyilkos sugaraid nem szűri már a meggyengített ózonréteg, kék véred, olajtól szennyezett véred, gyermekeidet pusztítja el, ereidben lassan árad a méreg!
Szemét rohasztja tested, saját könnyeid marják le kérged, mértéktelen kizsákmányolás, mesés kincseidtől foszt meg, fájdalmas a lélegzeted, haldokló, dühödt, szmogtól szenved, éltető fáid már nem segítenek, nyúzott tetemeket rág a féreg!
Nem fogjuk fel, nem fogjuk fel, nem fogjuk fel mit tettünk, s most fizetnünk kell, hiszem, mint matéria, mint a teremtés koronája, hiszem, hogy életünk hajnalán nem erre voltunk hivatva, leigázunk mindent, mint egy vérszomjas hadsereg, súlyos lépteink alatt a Földanya megremeg! Megremeg! Hiszem, mint matéria, hiszem, mint az evolúció csúcsa!
Éjfél előtt egy perccel, a Föld bolygót paraziták lepték el, nem törekszenek semmi másra, tökéletes diszharmóniára, megérettek a teljes pusztulásra!