A nap süti az arcom, én mereven bámulom a tájat Dús legelők, mezők váltják fel a lombos fákat Egy teherautón ülve gondolkodom az elmúlt napokról Amikor el kellett menekülnünk az otthonunkból
A kormány azt üzente, maradjunk otthon A férfiakra szükség van a fronton A férfiak eljöttek értem, hogy elhagyjam a családom Ne próbálj meg ellenállni, azt mondták Nehéz úgy, hogy homlokomhoz nyomják a géppuskát
És most így haladnak együtt a menekültek az országúton Békés tájak kísérik őket útjukon A távolban mögöttük füstölgő házak Az otthonaik már lángokban állnak Félelem, rettegés és remény az arcokon
Fegyverem a sárban, futok az üldözők elől Gyáva voltam, mert nem lőttem Elszöktem a harcmezőről
És most így haladnak együtt a menekültek az országúton Békés tájak kísérik őket útjukon A távolban mögöttük füstölgő házak Az otthonaik már lángokban állnak A gyűlölet otthagyta a kézjegyét a házfalakon