Egy májusi esős délután sétáltam egyedül a fák között Gondolataimban ott jártál Nagyon hiányoztál Ott álltak a sziklák büszkén, kik számtalanszor láthattak már Emberek arcán bánatot Hányszor láthattak boldogságot
Egy dal, ami mit sem ér Annak, aki nem érzi át, akiben nem él Aki érzéseit kimutatni fél Akit nem önt el ma még a szenvedély De ha egyszer valakit utolér Ereiben hevesebben lüktet a vér Akkor megbocsát majd mindenért
Mindenki szívében ott él Hidd el, elmúlik majd a tél Minden fájdalommal együtt élni, reménykedni Meddig tart még?
A vihar erősebb már, az ég is mennydörög itt Az esőcseppek ördögien szólaltatják meg a fák lombkoronáit Ó, miért nem vagy itt velem? Nem érezhetem forró ölelésed Szádnak édes ízét Szerelmünk égető tüzét
Egy dal, ami mit sem ér Annak, aki nem érzi át, abban nem él Aki érzéseit kimutatni fél Akit nem önt el ma még a szenvedély De ha egyszer valakit utolér Ereiben hevesebben lüktet a vér Akkor megbocsát majd mindenért
Mindenki szívében ott él Mikor a szemében valaki többet ér Várni rá, megszeretni, érezni, elveszíteni Szenvedni tovább
Fáj, hogy vágyom rád Fázom Az arcom Vizes A szikla Hideg A szemed Rideg Távolodsz tőlem Ég veled! -ezt kiáltod Hát legyél boldog!
Egyszer minden véget ér Õ is egyszer más utakra tér Szerelmét elfelejteni Emlékként megőrizni Nagyon nehéz