Több mint húsz éve, régen volt, de nem felejtem Micsoda lelkesedés lángolt a szemeidben Megmutattad, miért érdemes küzdeni az életben Pedig nehezebb volt ellenállni, mint képzeletem De miért? Miért kell, véget érjen? Én nem értem Hiszen te sosem tudtál beállni a sorba Nem tudtak a nagyok eltiporni a sárba Az eszmédért bármikor meghaltál volna De ma már nevetsz rajta, ha valaki megtenné De várj! Várj még egy percet! Nem ezt érdemelted
Most már te is az árral úszol tovább Nem kötnek beléd, hisz rosszat nem csinálsz Nem jelent számodra már semmit a lázadás Félig meghaltál, kiégtél már De nem, nem, nem, nem, te nem akarsz így élni A cél mindig előtted van, és nem szabad megállni De hogy ha mégis ezt szeretnéd jó barátom Nem állíthatlak meg én Ez már nem a te harcod Nem az igazi arcod A csatát elvesztetted, kiiktattak
Emlékszem, régen volt, egy csodálatos reggel Munkába indultál szikrázó kedvvel Nem féltél attól, hogy a főnök ki fog rúgni Nem lehetett a kedvedet sohasem lelohasztani De nézd! Ez a nyomorult élet most megöl téged!
Most már te is az árral úszol tovább Nem kötnek beléd, hisz rosszat nem csinálsz Nem jelent számodra már semmit a lázadás Félig meghaltál, kiégtél már De ne akarjál mindenképp a rendszer bábja lenni Ne akarjál megszabott korlátok közt élni Hiszen te nem ezért küzdtél jó barátom Nem ezért folyt annyi vér Üresek már a képek Semmit nem érnek Az elméd meggyalázták, megtisztították
Ülsz egy sötét szobában Az óra ketyeg, a kezed már remeg Napi négy órát alszol, hat kávét megiszol Az agyad szétrobban e lelki nyomorban Gondolataid csak azon járnak Hogy kevés a pénzed, munkába várnak Felbosszantanak, kirúghatnak Az adódat befizesd, a számláid kifizesd Kire szavazzál, feladhatnád Beolvadtál, nem ez voltál Csak egy üres élet Elveszett értékek Szürke utakon jársz Nem ez voltál