Látod, édesanyám, kedves édesanyám, mért szültél a világra. Inkább dobtál volna, bárcsak dobtál volna a zavaros Tiszába. Tisza vize vitt volna a jeges Dunába, Hogy ne lettem volna, bár ne lettem volna senki megunt babája.
Nincsen páros csillag, nincs már páros csillag, mind lehullott a földre. Nincsen hű szeretőm, nincs már hű szeretőm, mert elhagyott örökre. Ha elhagyott, nem búsulok, elment örökre. Sej a síromban is, még a föld alatt is csak ő jár az eszembe.
Sebesen forog a, sebesen forog a motorkocsi kereke Azon visznek engem,azon visznek engem, ki a határ szélére Barna kislány arra kéri a kocsivezetőt Visszahozza-e még,visszahozza-e még Az én kedves szeretőm.
Visszahozom kislány, visszahozom kislány a te kedves szeretőd. Majd ha letelik a, majd ha letelik a, az a három esztendő. Ahány százszor megfordul a kocsi kereke, Annyi százszor babám, annyi százszor babám, jussak én az eszedbe.
Nincsen sárga rózsa, nincsen sárga rózsa, csak a száraz levele. Nincsen szép szeretőm, nincsen szép szeretőm, az anyja lebeszélte. Lebeszélte az édesanyja, hogy ne szeressen soha engemet. Mert én soká, vagy talán sohase töltöm ki az időmet.