Mikor mentem hazafelé, kinyílt az ég háromfelé, ragyogtak rám a csillagok, mert tudták, hogy árva vagyok S az égboltnak tetejéből, annak is a közepéből Éjfekete méneséből, alászállott én édesem
Szárnyalj buja zöld mezőn át Fekete pej lovam Ereidben lüktet a vérem
Hűs hajnalon együtt útra keltünk Fekete pej lovam Szemeidben ébred az életem húúúú Felzeng a hang és elhal a csönd szép, fekete pej lovam ölel a Hold, a Nap is ránk nevet
Közel az Ég, ahogy siet az Út veled fekete pej lovam Hol az a hely? Vár a végtelen!
Vágtass velem, nézd az ég oly gyönyörű Szárnyalj velem, óh kedvesem Vágtass velem réten legelőn Szárnyalj velem, óh kedvesem