Egy szó, ami hirtelen szíven talál, Elég, hogy összetörve, némán félreállj. A tengernyi gond között nincs semmi jó, Sorsod a hullámok közt vergődő hajó... S mert a célodtól oly messze jársz, Egy nap úgy döntesz, végleg kiszállsz.
Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény, Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért! Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér, Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!
Mint a fű a hó alól - tavasz felé - Szabadon lélegezve tör a fény felé; Te is úgy érzed, új élet vár, Ha az álmodhoz hű maradtál.
Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény, Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért! Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér, Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!
Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény, Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért! Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér, Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!
Te is úgy érzed, új élet vár, Ha az álmodhoz hű maradtál!
Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény, Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért! Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér, Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!