Kívül a kaszárnyán kint a kapunál Lámpa lángolt árván most is ottan áll. Szívembe zárna két karom, A lámpás égne a falon. Mint akkor angyalom! Én édes angyalom.
Kettőnknek árnya egybe olvadott És a vén kaszárnya csak egyre hallgatott . Hozzád repül ma kis dalom, De el nem ér a két karom. Mint akkor angyalom! Én édes angyalom.
Emlékezel még drága kedvesem? Trombitált az őrség! Én szerelmesem! Mért is csitult el halk dalom? Be kellett volna vallanom: Szeretlek angyalom! Én édes angyalom!
Száll a szél a szárnyán, vak sötét az ég S otthon a kaszárnyán régi lámpa ég. Jaj, hogyha éltem itt hagyom. A láng csak ég a kőfalon. Mint akkor angyalom! Én édes angyalom!
Úgy fáj a lelkem, mit felelhetek? Lámpaként szerelmem mindig ott leszek. Távol boríthat sírhalom. Örökké rólad álmodom, Mint akkor, angyalom! Én édes angyalom.