Lehetsz király, hiába vagy A mosolyod úgyis az arcodra fagy Királynak lenni, az mámorító
(Mercutio és Romeó) De mi tudjuk azt, mi az igazi jó!
(Benvolio) Szegény fiúk ott legfelül Talpig aranyban, de tök egyedül A hatalom nyűg, csak ostoba lánc Amíg itt lenn folyton szabad a tánc!
(kórus 1) Mámort hoz és kéjjel kínál minden száj és bájos szempár Csók ha csattan, láb ha röppen, nadrág csusszan, ágyú dörren Élj,ahogy jól esik az sem baj, ha meg is lesik! Tedd azt, ami élvezet,bizsergesd a tested-lelked!
(kórus 2)
(Mercutio) Uralkodók, ostoba mind! Ablakból nézik, hogy mi van itt kint! A Naptól is óvják maguk odabenn Fogalmuk sincs róla, mi a szerelem!
(Rómeó) Ezek ott fent, nem tudnak mást (nem tudnak mást) Tenyérnyi föld miatt ölik egymást (ölik egymást) Mire való a harc, a viszály?
(Rómeó, Mercutio és Benvolio) Ha kimaradunk, nekünk az a király!