Ha minden elvész él a gárda Hóban, fagyban, őszben, sárban Arca kormos a keze véres Válla ragad a fegyveréhez
Kalpaga nincs lába rongyban Gyomra étlen torka szomjan Mégis vágja az örök Marsot A nótája tovább harsog Ha verte börtön száz halál is Az Isten a generális
Merre jöttünk a jó ég tudja Nyomainkat a homok futja A földgolyóbis ahányat fordul Szívünk vére annyit csordul
Világ ahány összeomlott Mindegyikre vérünk hullott Hányan haltunk nincsen száma Ködben, hóban, vérben, sárban Jöhet elénk száz halál is Mert Isten a generális Merre vágunk a csillag mondja Csak hajunk lobog s ruhánk rongya Bordánk alól szívünk lángol Az örök vágy bennünk táncol
Legyen egyszer Magyarország Vigyük tovább már a sorsát Verhet minket a halál is Isten lesz a generális Ő utána, Vérben, sárban, ......Ment a gárda!