Ó, ti régi tölgyek, nyárfák mindent láttok. Mért csak álltok? Zúgjatok a széllel büszkén, napsugár is süt le rátok. Vagyonunk e szép természet, igaz magyar óvja, védi. Összetartunk, hogyha bárki a gyökereinket tépi.
Nem dobálunk szavakat csak úgy a messzeségbe, s nem hagyjuk, hogy sodorjanak egy újabb veszteségbe!
Most kell, hogy dobogjon együtt a szívünk, s a zászlónk lobogjon bármerre lépünk.
Ó, ti régi folyók, vizek hát mit meséltek most nekünk? Tükrötökben újra látni fogjuk-e a tiszta egünk? Bárki van a túloldalon úgyis egyre többen leszünk. Sarjainkkal, tiszta szívvel földjeinkbe magot vetünk.