Volt egy legény, kínzottja sok-sok méla vágynak és nekivágott Budapest városának. lenyűgözte, hogy mindenki kap egy bélyeget a homlokára, hogy holnaptól olyan verset írhat csak, amilyen a ruhája.. Egyszerű a szabály a Petőfi hídnál jobbra, hogyha szakadt a nadrágod, s az inged csupa kocka.. és akkor menj a Petőfi hídnál balra.. ha drága a cipőd, s a nődé ugyanúgy plusz magas a sarka..
Hát semmi remény (semmi remény) Kunlegény be kell, hogy állj a sorba semmi remény, (semmi remény) befogad úgyis majd a korpa.. befogad majd ,befogad majd!
Elkápráztatták a szemébe fészkelő fények... a gyorséttermekre felmerült igények. Hogy bárkire néznek az emberek, mindről rögtön tudják, hogy az izmosak a diszkóba mennek, és értékesebbek a csúnyák. leült egy padra és a városra nézett.. Nézte a részeg festő festette képet... és ezt a bábszínházat úgy megunta, hogy a csodát zsebre tette, káromkodott, fütyörészett, s többé elő se vette.
Hát semmi remény (semmi remény) Kunlegény be kell, hogy állj a sorba semmi remény, (semmi remény) befogad úgyis majd a korpa.. befogad majd ,befogad majd!