Minden nap ugyanúgy kószál el. Ugyanaz a vágy, ugyanaz a reggel. Néhány régen őrzött emlék ezer mérföldenként tör fel. Felhőkön ülnek a percek, hívnak, hogy én is menjek árnyak fölé a fénybe. Ott megtalálom végre.
Arcomba hulló csillagok mesélik el, milyen vagyok. Félúton járok, vége van. Fénylik, de nem színarany.
REF: Akkor kezdesz el élni, mikor a Mennyország kapujában sorban állsz és nem érted, ki is vagy valójában. (2x)
Bárok, taxi, dupla ágy. A földön keresem azt a lányt, aki már rég a Holdon él. Fényévig tart, amíg elér.
Arcomba hulló csillagok mesélik el, milyen vagyok. Félúton járok, vége van. Fénylik, de nem színarany.