(refr.) Szállunk a fény felé nézd ahogy, Az arcunk összeér. Döntjük a falakat az ég is leszakad, Bennem az emléke, örökre megmarad. Szállunk a fény felé nézd ahogy, Az arcunk összeér. Bennem aranyban ég a vízpart, Ez az emlék örökké tart.
Van egy barna lenn a strandon, A szememet rajta tartom. Magas a tét, de ha a szeme sötét, Akkor nincs ami visszatartson.
Talán, megszivat, de ha a szimatom nem csal Ő is arra vár, hogy valaki, Elrepítse a Holdra aztán, Zászlót tűzzön a csúcsra.
(refr.)
Várnak a parton a haverok délben Nem vágyom árnyékra. Tetszik a kép, hogy képtelen vagyok Nemet mondani néha.
Én csak úszom az árral nem zárom be Az ajtót. A kulcs legyen nálad. Az aki tegnap, mindent megígért, Ledönti holnap a várad.