Alig kóstolhattam, mégis nagyon jóízű volt - Győzelem és a szabad élet - minden erről szólt Nem kell néznem anyám arcát Apám rég feladott harcát Öröm lesz a szívekben már végre
Aztán hajnal négykor, furcsa hang a rakpart felől Az álom még bírja, húzna vissza, de az agyam már vacog elöl Az nem lehet, hogy apám sír Szeme, mint a nyitott sír Magyarország sikolya száll a szélbe'
Refr.:
Hogy lehessen még magyar haza És hogy soha ne vesszen el Írd a falra, hogy "ruszkik haza" És tedd, amit tenned kell Ha veszítünk, még vagy negyven évig Esélyünk sem lesz Ne azt kérdezd, hogy honnan tudom Csak higgy nekem, ha szeretsz
Csendben osontam ki, tudtam jól, hogy nem mehetek Nem vagyok hős, csak magyarul élek, erről meg nem tehetek A Széna téren a halált néztem A Corvin közben nagyon féltem És emlékszem az utcákon folyó vérre
A cella mélyén, a nemlét szélén, arra gondolok Tudják-e majd, hogy ki voltam én, ha holnap majd meghalok Azután hogy fejbe lőnek Szöges dróttal összekötnek - Jobban félnek tőlem így, mint élve
Refr.
Tesz-e valaki bármit, hogy ne takarja szenny a nevünk Lefogják-e tisztességgel földbe vakult szemünk Lesz-e olyan, ki érti Most azért lehet itt élni Mert mi felemeltük a lyukas zászlót az égre.