A kelő napba nézek, Vonz de eltaszít; Olvad már a szárnyam, És a fénye elvakít.
Épp eleget láttam, Hogy hitvány, ami szép; A festék alatt mindig Hazug volt a kép.
Álmaimban otthon járok, ismerős a táj, Nem számít a távolság és nem számít ha fáj; Nem számít a búcsú sem, s hogy miért gondolok rád, Nem feledem és jövök hozzád.
Refr.: Veled zuhanok a végtelenbe, Beleálmodlak az életembe, Emlékedet a szellő hozza Bánatomat az eső mossa El......
Az utak mellett járok, Mint a vadállat, ha fél, Lábaim nyomában ott Haldoklik a tél.
A kutyám jön csak elém, Ő mindig hazavárt; Hogy megvénült szegény, Sír, hogy újra lát.
Álmaimban otthon járok, ismerős a táj, Nem számít a távolság és nem számít ha fáj; Nem számít a búcsú sem, s hogy miért gondolok rád, Nem feledem és jövök hozzád.
Refr.: Veled zuhanok a végtelenbe, Beleálmodlak az életembe, Emlékedet a szellő hozza Bánatomat az eső mossa El......