Nem lesz már
Monoton telnek az évek,
Szívemben csak tüskét érzek
A rajtnál készen álltam,
De a célba még nem találtam
Álom, rossz álom,
Rossz álom ez a világ is
Álmot, szebb álmot,
Talán egyszer felébredek
Ahol nem lesz már
Sem ember, se fal,
Ami visszatart
Mert áttörök rajtuk
Nem lesz már,
Hogy hogyan tovább
Ha az út elfogy már
És marad a semmi.
Nem lesz már
Sem ember, se fal,
Ami visszatart
Mert áttörök rajtuk
Nem lesz már,
Hogy hogyan tovább
Ha az út elfogy már
És marad a semmi.
Előttem a végtelen élet,
Mögöttem az átélt évek
Sűrű köd borítja testem,
Érzem megbénítja lelkem
Álom, rossz álom,
Rossz álom ez a világ is
Látom, már látom,
Egy szebb világ épül a mából
Ahol nem lesz már
Sem ember, se fal,
Ami visszatart
Mert áttörök rajtuk
Nem lesz már,
Hogy hogyan tovább
Ha az út elfogy már
És marad a semmi.
Nem lesz már
Sem ember, se fal,
Ami visszatart
Mert áttörök rajtuk
Nem lesz már,
Hogy hogyan tovább
Ha az út elfogy már
És marad a semmi.
István Tabáni еще тексты
Статистика страницы на pesni.guru ▼
Просмотров сегодня: 1