Egy az Isten, egy a nemzet Bármily’ gyenge, bármily’ sebzett. Ahol a fák égig nőnek, Állnak még a határkövek.
Szent koronánk Óvd, vigyázd hazánk Hajnalcsillag, szép keresztünk, Ragyogj fel reánk.
Zúgó erdők, kéklő sziklák Esőverte árva kopják Visszhangozzák, mennydörögnek Egy az Isten, egy a nemzet.
Elvérzett a nemzet nagy Magyarországért Most sír, zokog a lelkünk hegyekért, rónákért. Aki azt majd egyszer újra feltámasztja, Áldja meg az Isten és minden magyar ajka.
Most hát okulásul figyelj a szavamra, Figyelj, s kezed merítsd a hűs patakba, Érezd a pataknak sebes rohanását, Az ország szívének minden dobbanását!
Hallgasd a köveket, hallgasd, amint mondják, Idegen hatalmak őket összezúzták! Kőnek és embernek ugyanaz volt sorsa, Mostoha gyermekét egy világ taposta.