Oly század szülötte vagyok, Mely embert és hazát megtiport. Gyökértelenné tett Mindent mi igaz. Hol virág nyílt, Most tövis és gaz. S ki egykoron magasra tört, Azt most hant fedi, Kétlábnyi föld. Megannyi pöröly csapása, A magyar megpróbáltatása. De állja! Állja ez a sírba küldött nemzet. S tudja! Vihart arat az, ki szelet vet! Csendben fenik hozzá a kaszát. Lesz itt még jobb világ! Én hallom az idők szavát.
Hallom az idők szavát, Elindul, ami megállt, A jóslat beteljesül, Minden újra egyesül,
Keletről nyugatra tart, Kezében lángoló kard, Igazság nyergében ül, Felette angyal repül.
Ahol a múlt véget ér, A föld s az ég összeér, Száz apró fogaskerék, Egymásba mar úgy, mint rég.