Kárpátia - Legenda | Текст песни

• Тексты песен
• Kárpátia
• Legenda

Egy szegény, szúette zsúpfedelű házban,
Hó hullató, titkos téli éjszakában,
Ült egy sápadt asszony, álmodozó szemmel,
Az ujja közt orsó, a guzsalyán kender,
Mint két rózsabimbó, az öreg tő mellett,
Úgy játszik előtte két viruló gyermek.

Kedvderítő vendég nem járja a házat,
Két látogatója a gond meg a bánat,
Mégis mikor leszáll a csillagos este,
Gyermekek szoknyáját húzkodják esengve,
Szívünk a Szent Anna tó partján barangol,
Mondjon mesét, kérjük, édesanyánk arról.

Szegény asszony szeme belevész az éjbe,
Perdül a rokkája, suhan a meséje,
Fehérgyopár szegte, nagy hegyek tetején,
Élt két irigy testvér bús váruk rejtekén,
Egy idegen úrnak arra vitt az útja,
Színarany hintóját hat paripa húzta.

Az egyik testvérhez betért vendégségbe,
Aki a hintóra szemét rávetette,
Hét falut is ígért, de sehogy sem kapta,
Elő még egy hordót, verjük azt is csapra,
Hanem akkor játsszunk, döntsenek a kockák,
S így nyerte el tőle aranyos hintóját.

Reggeli napfénynél testvéréhez hajtott,
Kiből az irigység e szókat hallatott,
Megmutatom majd én néked holnap reggel,
Mikor fényes hintóm szép álmodból felver,
Drága ékkövekkel színültig rakatta,
Tizenkét szűzleányt elébe fogatta,

Húznák a leányok, majd’ belé szakadnak,
De csak nem mozdul az semmilyen parancsnak,
Végig csap az ostor egy Anna nevű lányon,
Nem egyszer, nem kétszer, ki tudja vagy hányszor,
Tűrt, amíg tűrhetett, jámbor nép módjára,
Míg nagy keservében szóra nyílt a szája,

Nyelne el a föld, hát mindünket itt nyomban,
Ekkor már szemében különös láng lobban,
Átkozza azt is, ki világra hozta őt,
Láss csodát, nyílt a hegy, és a vár összedőlt,
Maga alá gyűrt az embert, kincset, házat,
S helyében csillogó víztükrű tó támadt.

Ezüst csíkban porzik a víznek smaragdja,
Hol tizenkét hattyú úszik ki a partra,
Mind a tizenkettő széplánnyá változik,
Csak az Anna marad, s holtig imádkozik.