Úgy szeretem, ki fölöttem áll Ahogy ő szeret engem De ha egyszer magamra hagy Meg sem rezzen a térdem Remegjen meg a föld és az ég Ha egyszer elárulna Én, a vétlen teremtmény leszek A gonosz középső ujja
Teremtőm, gyere teremts még Teremts még, pár dolgot elcsesztél
Adj valamit Ne a mennyben, a földi pokolban Adj valamit, halálom Hogy megbocsáthassam Adj valamit, még cirkuszt Még kenyeret-életet
Az a szabad, ki lázadni mer S a szemébe néz az Úrnak Lecsukott szemmel a vesztes Akit bárki fenékbe rúghat Szerelem, mámor, öldöklő ösztön Parancsolatok a mélyből Kegyelem nem kell, se szánalom Én csak azt akarom az égtől
Teremtőm gyere, teremts még Teremts még, pár dolgot elcsesztél
Adj valamit Ne a mennyben, a földi pokolban Adj valamit, halálom Hogy megbocsáthassam Adj valamit, még cirkuszt Még kenyeret-életet