Karpatia - 10-Felvidéki táj | Текст песни

• Тексты песен
• Karpatia
• 10-Felvidéki táj

ködbe burkolózott a felvidéki táj,
Csípős, hideg szél fúj, decemberre jár.
Az útmenti fenyőket megsimogatom,
Nehéz könnycsepp gördül végig arcomon.

ködbe burkolózott a Felvidéki táj,
Sárga napraforgók csonka szára áll.
Elvágták tövétől virágát, termését.
Sorsában hordozza a Magyar szenvedését.

És csak nézem a felleget,
Nézem azt a hegyet,
Amit Trianonból senki nem nézhetett!
Megkérdem a napot - megkérdem én tőle -
Mi volt szegény népem ily rettenetes bűne!
óóóóó...

ködbe burkolózott a Felvidéki táj,
Pozsonytól Kassáig szebb időre vár.
Piros az ég alja, lángja hívogat,
Zöldül a vetés már a fehér hó alatt.

És csak nézem a felleget,
Nézem azt a hegyet,
Amit Trianonból senki nem nézhetett!
Megkérdem a napot - megkérdem én tőle -
Mi volt szegény népem ily rettenetes bűne!
óóóóó...

ködbe burkolózott a felvidéki táj,
Csípős, hideg szél fúj, decemberre jár.
Az útmenti fenyőket megsimogatom,
Nehéz könnycsepp gördül végig arcomon.

És csak nézem a felleget,
Nézem azt a hegyet,
Amit Trianonból senki nem nézhetett!
Megkérdem a napot - megkérdem én tőle -
Mi volt szegény népem ily rettenetes bűne!
óóóóó...

Karpatia еще тексты