Telihold éjén egy városhoz értek. Aquileia gránitfala emberi végzet. Sasfészket fegyver be nem vette soha. "Menjünk vagy maradjunk?" -kérdi Atilla.
Csaba: "Maradjunk, jó apám! Esküm ide köt! Elrabolták Bankát, kiszabadítom őt!" Reggelre a város körül ostromgyűrű állt. "Előre vitézek! Huj! Huj! Hajrá!"
ÉGETT A MÁGLYA, PUSZTULT A GRÁNIT, A VÁR FALA SZÉTNYÍLT ELŐTTÜK.
GYŐZÖTT A FORTÉLY, DICSŐ ATILLA, VEZESS MINKET HŐS, NAGY KIRÁLY!
Támadt kőhajító, pengtek az íjak; A sziklák és a tüzes nyilak a vízbe hulltak. Natissával teltek meg az alagutak, A hadicselek mind-mind kudarcba fulltak.
ÉGETT A MÁGLYA, PUSZTULT A GRÁNIT, A VÁR FALA SZÉTNYÍLT ELŐTTÜK.
GYŐZÖTT A FORTÉLY, DICSŐ ATILLA, VEZESS MINKET HŐS, NAGY KIRÁLY!
Atilla Csabának: "Nézd amott azt a piros csőrű gólyamadarat! A hunok ősi madara. Megorrontotta a vár pusztulását, s most elviszi fiókáit a bástyatoronyról. Hmm... Így adja tudtunkra Hadak Ura, hogy folytassuk az ostromot!"
ÉGETT A MÁGLYA, PUSZTULT A GRÁNIT, A VÁR FALA SZÉTNYÍLT ELŐTTÜK.
GYŐZÖTT A FORTÉLY, DICSŐ ATILLA, VEZESS MINKET HŐS, NAGY KIRÁLY!
Jó Atilla újabb tervet eszelt ki: Hatalmas máglyát raktak vitézi. A tűz erejét még a gránit sem állta, Előre rontott Csaba, a többi utána!
ÉGETT A MÁGLYA, PUSZTULT A GRÁNIT, A VÁR FALA SZÉTNYÍLT ELŐTTÜK.
GYŐZÖTT A FORTÉLY, DICSŐ ATILLA, VEZESS MINKET HŐS, NAGY KIRÁLY!
ÉGETT A MÁGLYA, PUSZTULT A GRÁNIT, A VÁR FALA SZÉTNYÍLT ELŐTTÜK.
GYŐZÖTT A FORTÉLY, DICSŐ ATILLA, VEZESS MINKET HŐS, NAGY KIRÁLY!