Főtáltos Nemerének: Nagyuram! Fehér kanca áldozat mutatja a jövőt: dicső csata vár ránk, legyőzzük az üldözőt! A szomszéd törzset háború sújtja, áldja majd neved, ha segítsz rajta!
Főtáltos: SZÁLLJ KERECSENMADÁR! REPÜLD ÁT A PUSZTÁT! CSATÁT, HOL SZEMED LÁT, A SZÜKSÉG TÉGED OTT VÁR!
Nemere a Főtáltosnak: Jó táltos! Minap tartám menyegzőm, az áldozati tűz még ég. Elmenni oly nehéz, vár a szép feleség! De én tudom a törvényt: bajban segít a puszta fia. Lóra hát vitézek! Így akarja Hadak Ura!
Nemere: SZÁLLJ KERECSENMADÁR! REPÜLD ÁT A PUSZTÁT! CSATÁT, HOL SZEMED LÁT, SEGÍTSÉG OTT NEM ÁRT!
Nemere Enéh-nek: Szép asszonyom! Nem nagy háború ez, csak egy kis csetepaté! Engem a név kötelez, harcba hív a törvény! Hadak Ura mellettem, pusztul az ellenség. Ne aggódj, Kedvesem, visszatérünk mielébb!
Enéh és Nemere: SZÁLLJ KERECSENMADÁR! REPÜLD ÁT A PUSZTÁT! CSATÁT, HOL SZEMED LÁT, A DIADAL OTT VÁR REÁD!
De csak nem tért vissza Nemere… Sarjadt a fű, mikor csatába lovagolt jó társaival oldalán, azóta már dér csípte pirosra a galagonyát, s lehullatta levelét a vén nyárfa is, de a vitézek nem tértek haza...
Enéh: Ó, bár tudnám, merre jársz, óv-e a Tűzkovács! Jó néped haza vár, s két szép fiad is már!
Enéh: "SZÁLLJ KERECSENMADÁR! NÉKEM REMÉNYT HOZZÁL! MESSZI FÖLDRE SZÁLLJ! MONDD, AZ URAM HOL JÁR!"
Enéz és Nemere együtt: SZÁLLJ HAZA KERECSEN! NYUGTASD MEG A SZÍVEM! ÉNEKELD AZT NEKEM: MIENK A GYŐZELEM!
SZÁLLJ HAZA KERECSEN! NYUGTASD MEG A SZÍVEM! ÉNEKELD AZT NEKEM: MIENK A GYŐZELEM!