AZA: ha elkezdem a szöveget, a te repped végetér, tőled lefagy a mikrofon, ha meg én nyomom ég a tér! életre kelt a harag, kegyetlenek a szavaim, nem menekülsz a hangom átterjed a város falain! hív az utca, tudom, hogy bűnt fogok elkövetni, mert fullos életet akarok élni és nem csövezni. e világ rabja vagyok míg nem végeztem a dolgom el, a kezemben a végzeted, én töröm a te csontod el! fertőzöm a földet, elkapja tőlem a kórságot, a testedből a lelkedet kirántom mint egy porzsákot! hogy mentsd a bőrödet a saját anyád eladnád, egy marék apróért meg az apád faszát bekapnád.. te senki! az egód mért olyan durván nagy? két pofon elég és te máris a kurvám vagy! mindig mellettem a csapat, a zene szakít alattam, mostmár látod te is, hogy ez a gyerek javíthatatlan!
REFRÉN (TURAN KHAN):
szel a kés, a bőrödbe, mert már nem férsz a bőröndbe! hogy beszari kis köcsög vagy azt régóta vágjuk, az egódat balfasz most mélyre elássuk!
nincs menekvés már, mert rád a feledés vár! lelkisérült lesz az aki péntekbe téved, hogy basznád tele az anyádat te féreg!
TIRPA:
az első követ az vesse rám aki még nem vétkezett, nem ismered a fajtám, mert ilyen még nem létezett! 13 a szám ami velem van amíg meg nem halok, eddig nem hagyott el a lélek még egyben vagyok! fel lett jegyezve e sereg pár nagy dobása, mert a föld alól kerültünk a legendák csarnokába.. vonz a veszély! te meg a monoton életed éled, kevés a véred, most én jövök, véged te féreg! romba döntjük a várost, mindent leigáz a brigád, reszket a picsád, a pengém szeli át a gigád! a reppem hallatán alábbhagy a lelkesedésed, kell egy doboz, bele bomba és kész a meglepetésed! bemocskolt a sötétség, belerántott a koszba, nem törődök semmivel, egyből belevágok a rosszba.. még hordom a nyakláncot amin a füleid lógnak, azzá váltam amitől a szüleim óvtak!
REFRÉN (TURAN KHAN):
AZA:
hozzuk a régi technikát, ami bevált, de most még pofátlanabb, veszett a flow, mint egy oroszlán ami tokánharap. nem jön magától a siker, én ezért vért izzadok, te meg hogy feljebb jussál a seggeket végig nyalod! teszed az agyad: - itt a menő, itt a fényevő! a föld alá berántunk, ahol eltűnsz mint a térerő! kevesen érik el a szintet a legtöbb alul marad, megy a szekér, lehagy mindenkit, vadul halad!
TIRPA:
a soraim szikráznak, a tieid ötlettelenek, nem leszek köcsög, mint a tvben az öntelt verebek! a te stílusod az béna, mert pár ovodástól loptad, jól vigyázz amit mondok az károsodást okozhat! az ütemet viszi át a sziven a véráramlás, kezeket fel! most játszuk el, hogy ez egy gyémántrablás.. hogy túléljed ezt a napot csak azért imádkozol, mert nálam a shotgun amit elrejt egy virágcsokor!