Veled vártam a napot, hogy ébredjen fel Az álmos város, és minden ember Együtt álmodtunk, Miénk volt a nyár
Ezer emlékkép Ami ránk tör, majd hiszen látom már Hogy a hűs hajnalt máshol éled át Itt a vége már
Hol az érintés, a pillanat? Miért hittem azt, hogy örökre megmarad?
Ref: Nincsen akiért, szívem dobban Érzem valahol, elrontottam És nem tudom miért De várok szüntelen. Minden, ami volt, elvesztem Hol van a remény, amit elengedtem De eljön majd a nap Mit várok, úgy hiszem.
Néha jó egyedül, az érzésekkel A nélküled ébredt fáradt reggel Az éjszakát, magam töltöm el
Még is ott vagy velem Ugyanúgy, mint régen A lélegzeted épp úgy érzem De ha kérdezek, senki nem felel.
Hol az érintés, a pillantás, Amit nem adhat meg, soha, senki más?
Ref: Nincsen akiért, szívem dobban Érzem valahol, elrontottam És nem tudom miért De várok szüntelen. Minden, ami volt, elvesztem Hol van a remény, amit elengedtem De eljön majd a nap Mit várok, úgy hiszem.
Nincsen akiért, szívem dobban Érzem valahol, elrontottam És nem tudom miért De várok szüntelen.
Várok rád
Ref: Nincsen akiért, szívem dobban Érzem valahol, elrontottam És nem tudom miért De várok szüntelen. Minden, ami volt, elvesztem Hol van a remény, amit elengedtem De eljön majd a nap Mit várok, úgy hiszem. úgy hiszem.