Bárkivel megesik, hogy jobban hiányzik neki, néha többet ér, ha üti magát. Van, hogy a szerelemből kivillan a foga fehérje, mikor megérzi a szíveden a vér szagát.
És a gazdag meg a szegény ugyanúgy nincstelen, ha hiányzik egy gén, hogy a mérlegén hogyhogy nem gyönyörből van minden? Persze van, aki látja már: a jó meg a rossz ugyanaz a lény!
Refrén: Úgy teszel, mint aki nem, de tudod jól, több odakint sincs, az egész világból ami fontos, az ott van a szemedben, a szívedben meg a fejedben.
Úgy teszek én is néha, mint aki nem, pedig tudom jól, hogy semmi sem hiányzik, minden itt van a szememben, a szívemben meg a fejemben.
Ne vedd túl komolyan magad, még elhiszed, hogy minden ami van, az úgy marad. Látod, hogy volt, aki megszült, és majd lesz, aki eltemeti, azt ami a kettő között rád ragadt.
De most feküdj a földön, ami maradt kitöltöm, majd a mámor után, holnap délután, mikor a fejem a falba verem, nevetünk rajta, hogy a jó meg a rossz kéz a kézben jár.
Refrén.
Lapozd át, ha még nem érted! Ráérsz leszedni, ha már beérett. Élvezd! Ne szégyelld, az vagy ami vagy: Nekem gyönyörű szép, bennem nyomot hagysz!