Múlnak az évek, de ugyanaz a hely, ahol ugyanolyan ritkán mászunk fel. Fel a csúcsra, itt égi jel: nagyon ritkán jön! Rohannak a fák és a nap meg száll, Ugyanaz a jegyem ,amit még itt hagytál. Aki bliccel az, az mind így jár. De vonat mindig jön!
Hazafelé megy akit a csillag vonz, jól tudja a Mennyországban nincsen gond. Ez az élet egy mondat, a vég meg pont, ami mindig jön!
Örülök, hogy vagy, s velem mindig szöksz, Jóban-rosszban, meg a kettő közt. Ne mondj semmit elég, hogy jössz! Ne is mondd, hogy kösz!
Refrén: Édenről álmodunk, bár ébren vagyunk Álomból ébredünk és mindent itt hagyunk! Édenről álmodunk, bár ébren vagyunk Álomból ébredünk és ugyanoda tartozunk!!!
Múlnak a hónapok millió perc, Minden reggel ugyanúgy felkelsz. Ha a munka az isten itt égi jel: Nagyon ritkán jön! Rohannak a házak, a felhők, fák Nincs jegyem, mer' az angyalok elhagyták. Aki bliccel az, az mind így jár És vonat sem jön.
Hazafelé megy akit a csillag vonz, jól tudja a Mennyországban nincsen gond. Ez az élet egy mondat, a vég meg pont, ami mindig jön!
Örülök, hogy vagy, s velem mindig szöksz, Jóban-rosszban, meg a kettő közt. Ne mondj semmit elég, hogy jössz! Ne is mondd, hogy kösz!
Refrén: Édenről álmodunk, bár ébren vagyunk Álomból ébredünk és mindent itt hagyunk! Édenről álmodunk, bár ébren vagyunk Álomból ébredünk és ugyanoda tartozunk!!!