Kell még egy szó, mielőtt mennél, Kell még egy ölelés, ami végig elkísér, Az úton majd néha, gondolj rám, Ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár.
Nézz rám, és lásd, csillagokra lépsz, Nézz rám, tovatűnt a régi szenvedés. Hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény, Tudod jól, hova mész, de végül hazatérsz.
Szállj, szállj, a sólyom szárnyán, Három hegyen túl! Száll, szállj, én várok rád, Ahol véget ér az út!
Úgy kell, hogy te is értsd, nem éltél hiába, Az a hely, ahol élsz, világnak világa, Az égigérő fának, ha nem nő újra ága, Úgy élj, hogy te legyél virágnak virága.
Szállj, szállj, a sólyom szárnyán, Három hegyen túl! Száll, szállj, ott várok rád, Ahol véget ér az út!
Nézz rám, s ne ígérj, Nézz rám, sose félj, Ha nincs hely, ahol élj, Indulj hazafelé!