Állok a stégen, a szúnyogok csípnek,
A halak meg lentről nagyokat néznek,
Ki ez a pofa ilyen hosszú bottal,
Meg egy krómozott nyelű sörnyitóval?
Hé, csak az a baj, sok a horgász kevés a hal!
Csónakba szállok és űzöm a halat,
Hátha valami a horgomra akad.
A nap már az égen magasan jár,
Látod, semmi sem biztos, csak a halál.
Izzad a tenyerem, száraz a torkom,
Az utolsó megmaradt sörömet bontom.
Tágas a nádas, szökik a hal,
Itt van a vége, jön a vihar.
Kárpátia еще тексты
Оценка текста
Статистика страницы на pesni.guru ▼
Просмотров сегодня: 2