Ő is, ő is csak egy volt a sok közül, Ki igazán valami mást várt. Mikor egy hajnal a járdán, Kezét a szívére tette, Valami eltörött benne, Félve hallgatta a szíve dalát.
Úgy hal majd belé, Ahogy a fény az éjbe, kéz a kézben. Úgy fagy majd belé, Ahogy a vér a sebekben fáj. Benne van egy világ, Kapuinál ígéretre ne várj, Ha még küzdessz érte, ő marad veled.
Boldogság csak a szenvedés hiánya, De nem ő hiányzik , hanem aki lehetett volna. Egy Isten megbocsát, de ő sosem tudott igazán Érezni, megbánni, szabadon engedni, Nem tanult meg félni.
Ő is, ő is csak egy volt a sok közül, Ki elhitte nincsen már egyedül, Ahogy egyedül született, úgy halt meg. Szomjan védte más világban, Mérgek marták, sosem bánta, Bús magány volt az ő barátja.
Úgy hal majd belé, Ahogy a fény az éjbe, kéz a kézben. Úgy fagy majd belé, Ahogy a vér a sebekben fáj. Benne van egy világ, Kapuinál ígéretre ne várj, Ha még küzdesz érte, ő marad veled.