Azt, mi engem hozzád köt én nem érzem, csak felfogom, Megpróbáltam másképp, de tényleg, hidd el nem tudom.
Az idő lesz, mi szétmorzsol, mint sziklákat a szél, Ez a dal, mikor mi hallgatunk úgyis örökre beszél...
Némán akarok állni, ha már ezt elmondtam Neked, Megsüketülni gyorsan, ne halljam, mit tettem Veled. Megvakulnék inkább, ne lássam könnyben a szemed, Végül meghalnék, hogy visszaadjam újra az életed!
Tudom, a múltat jobbnak látod, és talán szebbnek a holnapot, Valami mélyen legbelül itt bennem mégis elfogyott...
Az idő lesz, mi szétmorzsol, mint sziklákat a szél, Ez a dal, mikor mi hallgatunk majd örökre beszél...
Némán akarok állni, ha már ezt elmondtam Neked, Megsüketülni gyorsan, ne halljam, mit tettem Veled. Megvakulnék inkább, ne lássam könnyben a szemed, Végül meghalnék, hogy visszaadjam újra az életed. (x 2)