Szomorú vasárnap száz fehér virággal Vártalak kedvesem templomi imával Álmokat kergető vasárnap délelőtt Bánatom hintaja nélküled visszajött Azóta szomorú mindig a vasárnap Könny csak az italom kenyerem a bánat...
Szomorú vasárnap
Utolsó vasárnap kedvesem gyere el Pap is lesz, koporsó, ravatal, gyászlepel Akkor is virág vár, virág és - koporsó Virágos fák alatt utam az utolsó Nyitva lesz szemem hogy még egyszer lássalak Ne félj a szememtől holtan is áldalak...
Utolsó vasárnap
Ősz van és peregnek a sárgult levelek Meghalt a földön az emberi szeretet Bánatos könnyekkel zokog az öszi szél Szívem már új tavaszt nem vár és nem remél Hiába sírok és hiába szenvedek Szívtelen rosszak és kapzsik az emberek...
Meghalt a szeretet!
Vége a világnak, vége a reménynek Városok pusztulnak, srapnelek zenélnek Emberek vérétől piros a tarka rét Halottak fekszenek az úton szerteszét Még egyszer elmondom csendben az imámat: Uram, az emberek gyarlók és hibáznak...