vadul széttolt bútorok lemezjátszó a szív a vágy egy lemezt rádobott eperszínű rúzsnyomok maradnak még pár percig és elkenődnek aztán szép lazán
a magány újra mellém dől cigifüst száll az erkélyről végül úgyis csak egy sóhaj marad minden jó nőből
szívem megszokásból vár fölém nem hajolhat már csupán emlék lesz majd belőle a két nagy szembogár
szelíd pillák, félmosoly kicsit fáj még, hogy átvert, amúgy tényleg nem komoly vadul nyüzsgő hangyaboly lakik bennem pár napig és elfelejtem aztán szép lazán
a magány újra mellém dől cigifüst száll az erkélyről végül úgyis csak egy sóhaj marad minden jó nőből
szívem megszokásból vár fölém nem hajolhat már csupán emlék lesz majd belőle a két nagy szembogár
a magány újra mellém dől cigifüst száll az erkélyről végül úgyis csak egy sóhaj marad minden jó nőből
szívem megszokásból vár fölém nem hajolhat már végig hazugságokkal volt tele a két nagy szembogár...