nekem is furcsa lesz és ha megkérdezed komolyan nem tudom hogy mi a válaszom
mi volt a pillanat mi volt a gondolat lehet vak indulat amin most jót mulat
mindenki, aki csak ismeri a sztorimat kellettél nekem, most mondhatom a sorry-kat egészen más volt az élet eddig nélküled, mondhatnám rossz, de sokkal jobb, mint képzeled
és a végzetem te leszel énnekem hiába nézel rám most olyan édesen és ha most kiskegyed megbocsájt nekem pakolnék, tűnjék el innen, de sebtiben
nincsen már más hátra, csak hogy kijelentsem: téma lezárva és egy árva könnycseppet látva, az ajtóból annyit mondjak: viszlát te drága!
elég volt nem fogom tovább húzni és kérlek ne kezdj el törni-zúzni
elvitted a szívemet hova tettem az eszemet mondd mit láttam meg benned, amiért odáig kellett lennem elvitted a szívemet most lesütöm a szememet mondd mit láttam meg benned, amiért odáig kellett lennem
nem tudom mi az, ami bódított, megölte a tudatom háromszor mostam ki a párnahuzatom
azt hittem boldogított volt pár kamu napom, veled részegen, mint egy falunapon
tetszett, hogy jöttél, de még jobb, hogy mész ezt diktálja az ész, hogy ne egye a penész, miattam a kis lelked, nincs hiszti a játékot te nyerted, na tipli!
nem mintha én lettem volna az első, aki a szemével húzta le a felsőd engem követ a nap, még téged követ egy felhő kivágtam a fát, így látom az erdőt
te leszel a legjobb példa nekem, te leszel a legjobb préda másnak, én meg úgy leszek a legelégedettebb veled, hogyha nem jut eszedbe a nevem
most hagylak az élettel elúszni, kösz, hogy megtanítottál banánhéjon csúszni