Legyen úgy, hogy jól érzed magad Legyen úgy, hogy jó zene szól Nyíljon ki minden lakat Mikor mi zenénk szól
Világok összekötője, A szeretet egy igazi hely, Ahol azok boldogak igazán hidd el, Akik ezt ugyanígy fogják fel
Vers 1.:
Valami mindig csorba, valami meg egész. Más lefelé poroszkál, te meg lassan felérsz. Hajnalig boroztál, nemespenész, Hányszor fordulnál vissza, míg a munkába elérsz. Pedíg összerak a tudással egy osztályba a figyelem, Egóval nem hagysz komolyabb nyomokat a szíveken. Ugyanolyan vagyok én is, Nem több. Csak az akarat, hogy tegyek, a születésem előtt jött.
Vers 2.:
Ha marad pár baràtod, már az valami Ha nem vet fel a bánat, már az a valami Ha nem vagy éppen fáradt, na az a valami A zenénket az éterben meghallani. Mert lehet ezernyi lyukas garas, Az nekünk érme. Az akaratod szabja meg magadhoz felérsz-e? Ha kinyitod a szád, a hangod meghallani, Mikor a ManGoRise-al lüktetsz na az a valami!
Vers 3.:
Szeretem, ha mosolyog a szívem, A zene velem éli át, Ahogyan a tudatom, a rímem, az egész világot Hangokon utazza át.