Megint padlón vagyok, de ez most más eset, fogtam a tollam, magamból ezt a keveset kiírom, mert vérzik mindegyik sorom, mert arra gondoltam régen, hogy a világot megfogom
váltani, de elúszott ez a remény, elestem sokszor mert az élet bizony kemény! Nekem nincsen már senkim, aki megértene engem, aki megértene mindent, hogy mit miért tettem.
Nekem nem maradt semmim, mindent elvitt az ördög, de belül érzem magamban, dolgom van még e földön! Néha arra gondolok, mennyire jó lenne minden, ha mindig az igaz győzne,és béke lenne itt lent!
Az igazat segítsék, ne pedig a szemetet! Nem kértem sokat, csak hogy boldog lehessek, de mit kaptam cserébe? Minden pillanat küzdelem, a csalódás céduláit, a sors lapjához tüzdelem!
Refr.(2x)
Nevetnem kéne, de nem olyan mint régen! Nevetnem kéne, mert álmodok ébren! Nevetnem kéne, csak súgd meg a választ nehéz időkben,ki nyújt nekem támaszt?
2. Versszak :
Nem felejtem soha, honnan is jövök! Ugyan az vagyok ki voltam, az egyszerű kölyök. Nem maradt másom,csak a zene és a szövegek, én így segítek magamon, ha a fejben egy szörnyeteg
azt suttogja hogy, add fel a harcot, de átlépek minden rosszat, hiszem hogy majd partot érek, mert fentről segít az Öregem, és bármi is történik, én mindig Őt követem!
Mosolyogni nehéz ugyan, de mi mást is tehetnék?! Bocsánat azoktól akik az igazit keresték bennem, mindent megbántam ezerszer, sok lépést rontottam,átgondoltam nem egyszer!
Kihasználták azt, hogy nekem sikerült valami, de miért éljek vissza azzal mi születéskor adatik?! Magamnak zenélek, engem ez vigasztal hogyha, az élet gondol egyet,és letaszít a porba!
Refr.(2x)
Nevetnem kéne, de nem olyan mint régen! Nevetnem kéne, mert álmodok ébren! Nevetnem kéne, csak súgd meg a választ nehéz időkben,ki nyújt nekem támaszt?
3.Versszak:
Sok mindent visszacsinálnék, de ezt nem tehetem, talán a legjobb az lesz,hogy ha a múltam feledem! Tudom hozzám tartozik, de bárcsak ne lenne, mert utálom,hogy könny szökik miattam a szemedbe!
Mert gyűlölöm,hogy utálnak,olyanok akik nem tudják, milyen nehezen járta Dávid végig az útját. Utálom,hogy vannak akik gyűlöletben élnek, és utálják a világot, mert önmaguktól félnek!
Utálom,hogy szenvednek azok akiknek nem kéne, és gyűlölöm,hogy mindig a jók mennek fel az égbe! A jókat rosszá teszi, mindent tönkre tesz utálat, de miért dühösek azok akik szeretni is tudnának?
Sok dolog nem világos, talán majd megértem, ha a sors hajójával az élet tengerén beértem! Ha felfogom a dolgokat, és megtanulom kezelni, ne feledd ha megtanulsz élni, megtanulsz szeretni!
Refr.(4x)
Nevetnem kéne, de nem olyan mint régen! Nevetnem kéne, mert álmodok ébren! Nevetnem kéne, csak súgd meg a választ nehéz időkben,ki nyújt nekem támaszt?