Körém szerelmesem bársony- tűzselyem védőrácsot fon, s bekerítve életemet űzve bűnt bajt förgeteget anyaként félt őriz engem pedig hasonlott világban földönfutóvá kell lennem, jajgó árvává kell lennem. ne félts engem ne rejts engem számon az ige káromlás töprengésem világomlás mélységrianás a csendem, tunyaságom szelídségem rossz batyuként le kell tennem s ha éjfélt ütnek az órák [...] ordassal kell verekednem. ne félts engem ne óvj engem nem ülhetek [...] [...] tehetetlen nem hihetek csak a tettben győzhet-e a jó a rosszon, sátánfajzaton ősjóság, álarcos, titkos bakóin mosolyával Tündérország?