Tudom, mindenkinek van egy meséje.. De ez most a mi mesénk..
Kicsim kérlek csukd be a szemed és közben ne gondolkozzál tudom előttünk az egész, de mégsem nyúlhatunk hozzá mert, tudom hogy szeretsz, de mégsem bújhatsz hozzám sok mindent kibírtunk de te soha nem gondolkoztál
nem tudom minek szenvedek még, mert szenvedek rég hiába a sok szép emlék most hamvasra ég mindet megtennék csak ne lennék itt bármimet odaadom csak a szívem ne vidd
Emlékszem még a napra amikor először láttam 14 lehettem és a jövőtől semmit nem vártam a szemedbe volt valami amire rátaláltam miattad mindent elkövettem a suli mellé jártam
mert, te alapoztad meg az ízlésem az érzésem te voltál minden válasz minden kérdésben úgy éreztem a kezemben van most a világ mert a legszebb virág, velem mindig a Dunára kijárt
együtt próbáltuk a cigit együtt pusztítottunk piát veled volt az első csókom, tiéd volt az első .... tudom semmi nem ment simán, este rohantam az ablakhoz kiabáltam gyere kicsim most kérlek ne gondolkozz
kicsik voltunk még a gondokhoz, pedig akkor is mondták egy ilyen alakkal ne foglalkozz becsaptuk a szülőket hogy egymás mellet aludjunk mindenre megesküdtünk csak hogy egymás mellett maradjunk
De megváltozott az élet téged akarlak a legjobban de még is tőled félek tudom hogy ismernek engem tudom hogy ismernek téged tudom minek voltunk együtt az is tudom mért lett vége
tudom hogy milyen a véred édes még is tiszta méreg soha nem lesz olyan mint régen még is elengedlek téged
Itt a vége és már soha nem lesz elviselem a vereségem mert a gyengébb az veszt
VERSE 2 :
Akárhányszor elmentünk mindig egymásra találtunk egymásnak voltunk szeretők közbe a legjobb barátunk együtt néztük a napot ahogy kibújik a föld alól úgy éreztem enyém a világ én vagyok a győztes oldalon
nem volt oka hogy szerettelek soha nem tudtam hogy miért, de előbb vágják el a kezem minthogy elengedjem a tiéd mindent elrontottunk, de ha bajban voltunk egymásnak mindig mi ott voltunk
Emlékszem mellettem voltál amikor magamhoz tértem amikor leállt a szívem tudom imádkoztál értem miattad tartottam ki, mert láttam van még remény és most újra tönkre megyek, mert ismét nem vagy az enyém
nem tudtam megállni a saját lábamon te fürdettél te etettél betakartál az ágyamon a legnagyobb szánalom de erről senki nem tud te mellettem maradtál pedig tudtad hogy hosszú az út
bajban láttam hogy szeret de ha miatta sírok akkor a szemembe nevet szeretem a csendet de most megöl nem tudok szembesülni a jelennel menekülök minden elől
bárcsak gyerek lennék újra nézzem a szemed és ahogy a szél a hajadat fújja csak mi meg a Duna csak a kezed a kezemben de telik az idő és csak egy emlék vagy a fejemben..