Esik, esik, meg sem áll ma, földig ér a felhők lába. Nyakig sáros kicsi bokrok összebújnak éjszakára.
Ha az ember most megállna, ha egy napig mindig állna, füle helyén lapu nőne, zöld mohából a szakálla.
Szalad a réten Borbála, sárba cuppant csókot lába. A szoknyáját két kezével térdig, térde fölé rántja.
Bárcsak a víz térdig állna, úgy szaladna szép Borbála, emelné is a szoknyáját a hasára, derekára.
Szalad a réten Borbála (lalalalalala), szalad a réten Borbála (lalalalalala). Bárcsak a víz térdig állna, úgy szaladna szép Borbála, emelné is a szoknyáját a derekára.