1. A lovagregények a plafonig értek, És köztük egy szikár alak ült. A füstölő gyertya a körmére égett, Ha az ész fejvesztve menekült. A valóság végül már messze járt, S ő elindult akkor, hogy átélje, amit kitalált.
Припев:
Don Quijote, Don Quijote, A szélmalom csak játszik veled. Don Quijote, Don Quijote, Ma is köztünk élsz, de más a neved. Don Quijote, Don Quijote, A szélmalomharc mire való? Don Quijote, Don Quijote, Minek álmodni, ha ébren is jó?
2. Bús képű lovag az utakat rója, Ha nincs, hát keres akadályt. S ha úgy érzi, fontos, hogy valaki várja, Egy Dulcineát is kitalál. A valóság gyakran a fejére áll, Ő nekivág akkor, és rémes, hogy néha mit csinál.
- припев -
A valóság gyakran a fejére áll, Ő nekivág akkor, és rémes, hogy néha mit csinál.