Nagyon régen már, volt egy orosz pap, Szeme tükrében vadul csillogott a nap,
Gyűlölték, mert ő volt a menő, Ezért vágyott rá, minden moszkvai nő.
Égetett az őrült prédikátor hangjában a tűz, Gyóntatáskor, illatos szobákban olvadt minden szűz!
Refr.: Ra-Ra-Raszputyin, ismered az álmaink, Ellen állni nagyon nehéz!
Ra-Ra-Raszputyin, elégítsd ki vágyaink! Érzem veszélyes ez az egész!
Fekete opál, a cári koronán, Jobban táncolt ő, mint sok Kozák Atamán.
Hatalomra tör, és pénzről álmodott, Meg a lányokról kiket megszorongatott!
Bár, a cári udvarban a híre terjedt, mint a tűz, A szép királynő Raszputyin kezében, Hajlott, mint a fűz!
Refrén: Ra-Ra-Raszputyin, ismered az álmaink, Ellen állni nagyon nehéz!
Ra-Ra-Rasputyin, elégísd ki vágyaink! Érzem veszélyes ez az egész!
De amikor egyre több, és több ember szerzett tudomást tivornyáiról, Beteges kicsapongásiról, és csillapíthatatlan éhségéről, Egyre több, és több ember kívánta a halálát.
Ez túl sokat akar, Itt nincs számára hely!
Mégis igazi férfi, mi nem engedjük el! Kegyetlen zsarnok, porig megaláz, Mégis úrrá lesz rajtunk egy vad szerelmi láz.
Aznap éjjel, nem volt hold az égen, A csapda terve készen állt! Néhány nemes, magas rangú herceg, A pillanatra várt.
Ra-Ra-Raszputyin elvesztek az álmaid! Méreggel teli a borospohár.
Ra-Ra-Rasputyin, elégísd ki vágyaink! Megittad mind, mégsem jött a halál.
Ra-Ra-Raszputyin, ismered az álmaink! Korona voltál a cár fején!
Ra-Ra-Raszputyin, kihűltek a vágyaid! Agyon lőttek a folyó jegén!