Ez az út, ez a vágy, ez a lét, ami hozzá hajt-, Hát kérlek, ó, Uram, ne hozz rám bajt!
Valahol -egy holnap rejtekén - Majd szerelem vigyáz rám. Valahol - a percek mentén- Elfogy ez a mély magány.
Minden szigorú csöndből egyszer kijut a szó, Mert mindig jön egy változás-, Igy tudom, hogy végül kiköt ez a hajó: Nincs örök utazás...
Hallgat róla a szél, a víz, a tűz, fa és kő-, De szívem azt súgja,hogy vár, kit várok rég kölzel az idő.
Ez az út, ez a vágy, ez a lét, ami hozzá hajt, Hát kérlek, ó, Uram, ne hozz rám bajt! Csak egy Hold, csak egy Nap, csak egy szív, ami úton tart-, Hát súgd, hogy létezik a túlsó part!
Valahol- az árnyak tengerén- Fény Földje vár reám. Túljutok az Ártók Rendjén, Átvezet egy csók, talán...
És a Szigeten élek, 'míg a szerelem él, S a felhők fölé emel-, 'Míg létem végül majd világot cserél, Ha hazahív egy jel...
Hallgat róla a szél, a víz, a tűz, fa és kő-, De szívem azt súgja,hogy vár, kit várok rég kölzel az idő.