Nézd,ez is boldogság: Szépen mosolyog a tél! Hol a nyár?- lehet, nem is gondol ránk-, Minden hófehér...
Nézd, ahogy felhőn át Itt-ott leköszön a fény-, Fut a szél,csupa piros arcot lát, Minden út mentén.
Nagy tűz lobog a téren, Dob szól és hegedűk-, Körtánc forog a jégen, Sok szív megszelídült...
Refr.: Gyere, szól már az énekszó! Szánkó vár és friss hó-, Így jó, ma minden felnőtt gyermekként játszó! Szól már az énekszó, Hintót húz négy patkó-, Nézz szét, ma minden jó: álomnak látszó!
Nézd, ez is boldogság: Hűsen simogat a tél! Ha belül ég a szívedben a forróság, Nem lesz baj, ne félj!
Nézd, örök álmot sző, Zöldben ünnepel a fánk-, Meseszép, égig ér a vén fenyő, Dísze száz kis láng.
Nagy tűz lobog a téren, Dob szól és hegedűk-, Körtánc forog a jégen, Sok szív megszelídült...
Refr.: gyere, szól már az énekszó...
Szálljon az ének! Így száll szelíden az élet Szép tavasz ébred, Hisz' a tél sem állandó...